Jókai Mór: Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán

Jókai Mór: Egy magyar nábob; Kárpáthy Zoltán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Íróról(1825-1904):

Komáromban született (Ásvai Jókay Móric). Édesapja József, édesanyja a nemesi Pulayok sarja, Mária. Jókai Mór gyermekként félénk és érzékeny fiú volt. 10 éves koráig magántanuló volt otthon, mikor is Pozsonyba küldték, majd Pápára az ottani Református kollégiumba, hogy befejezze tanulmányait. Ott ismerkedik meg pl. Petőfivel. Kecskeméten jogi tanulmányokat folytat miután 12 évesen elveszítette édesapját. A család ugyanis a jogi pályát választja neki. 1846-ban lett sikere első regényével, a Hétköznapokkal. Ezután az írásnak szentelte az életét. 1847-ben az Életképek szerkesztője lesz, később más lapoknál is van. Pl. a Pesti Hírlap.

Aktívan részt vett azonban az 1848-as forradalomban, 1849 augusztusában jelen volt a világosi fegyverletételnél is.

1848. Augusztus 29.-én vette feleségül a nagy drámai színésznőt, Laborfalvy Benke Rózát. Anyjával e miatt a házasság miatt szakad meg a kapcsolat.

Szabadságharc bukása után bujdosni kényszerül. Az elkövetkezendő 14 évet politikai gyanúsítottként élte, de talán ez volt életének legjobb korszaka, mivel nem kevesebb, mint 30 nagyszerű romantikus művet, számtalan mesekötetet, esszéket, és kritikákat írt. Ezen időszak alatt születtek olyan remekművek, mint az Erdély aranykora, ennek folytatása a Török világ Magyarországon, az Egy magyar nábob, majd a folytatása: Kárpáthy Zoltán, Janicsárok végnapjai, illetve a Szomorú napok. 1870-es évekig elképesztő mennyiségű, mintegy 100 kötetet írt meg. Híres regényei pl.: az Aranyember, a Kőszívű Ember Fiai, Egy magyar nábob, Fekete gyémántok, Szegény gazdagok, Mire megvénülünk, Névtelen vár, Rab Ráby, A lőcsei fehér asszony.

1886. November 20.-án halt meg első felesége. 1899-ben pedig országos botrányt kavaró házasságra lépett Nagy Bella 20 éves színésznővel.

Jókai Mór 1904. Május 5.-én halt meg, és első felesége mellé, a Kerepesi úti temetőbe temették el. Életéről és munkásságáról Mikszáth is írt a Jókai Mór élete és kora című művében.

Néhány jellemző regényírói munkásságáról:

„Cselekményvezetése: egyenes vonalú, fordulatos, kalandos, hatásos leírások a feszültségkeltés stilisztikai eszközeivel (ellentétek, felkiáltások, kérdések, fokozás, halmozás, indulatszavak). Eszményített hősök, végletes jellemek szerepeltetése. Az idealizált főhősök mellett atmoszférát teremtő nagyszámú mellékszereplő felvonultatása. Élvezetes, elbeszélői stílus, gazdag szókincs, az élőbeszéd természetessége. Különféle műfaji elemek vegyítése: anekdota, idill, életkép, példázat, mese, szatíra. Regényeit sajátos kettősség jellemzi: a romantika és a népiesség ötvöződik bennük.”

- róla még pl. itt:

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Jokai.htm

http://www.literatura.hu/irok/romantik/jokai.htm

http://www.dunakanyar.net/~di/JokaiMor.htm

———

Hát igen, jó ideje nem olvastam Jókait. Arany ember, Kőszívű emberek fiai óta. De most kettőt is olvastam, sőt a 3. is meglesz hamarosan. Ideje is volt. XD

———-

Cím: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán

- olvastam(nábob): 2012 január 30 – február 11

- olvastam(Zoltán): 2012 március 7-9

- Vélemény:

Az biztos, hogy olvasás terén kicsit nehéz, főleg az idegen, ismeretlen szavak használata miatt. De egy idő után megszoktam, és maga a könyv, a történet érdekelt. Ilyenkor jövök rá, milyen jó, ha magyar írótól olvasok. Ugyanis ott voltak pl. a magyar nevek, városok (Köszönöm Nyíregyházát ) használása, említése. Főleg akkor örülünk a magyar írónak, ha a történet, amit írt, tetszik is nekünk. Ebben a kettőben pedig megvolt minden. Jó szereplők, kellemetlen-nem kedveltek, izgalmas történet, elég dráma, és happy end. Mindenképpen kötelező Jókaitól.

Jules Verne: A 15 éves kapitány és Fekete István: Tüskevár

Első bejegyzés idén, igaz hogy már január közepe van, de

kit érdekel. XD

Kezdeném is két könyvvel az évet a blogon!

Ezekkel a könyvekkel még azt is elkezdem,

hogy az írókról is írok pár sort, illetve linkelek oldalakat.

—–

Jules Verne: A 15 éves kapitány

Az íróról:

Francia író, illetve a sci-fi szülőatyjának is nevezik Verne Gyulát, akit Jules Verne-ként is ismerünk. Érdekesség, hogy Dumas jóbarátja volt, aki segített is neki a pályája alakulásában. Több művét, sőt rengeteget meg is filmesítettek(egy honlapon kb 200 db-nak mondják).

“Regényei témáját sokszor az életből merítette, de tovább gondolta a felfedezések, találmányok életét. Ezzel a modern tudományos-fantasztikus irodalom egyik megteremtőjének tekinthetjük. A legtöbbször a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz, bár vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is. Repülésről, víz alatti és űrutazásról írt regényeket akkor, amikor még nem léteztek kormányozható repülő szerkezetek és gyakorlatban is használható tengeralattjárók, és nemhogy az űrutazáshoz szükséges eszközök, de még az elmélet is hiányzott, hiszen Ciolkovszkij csak két évvel Verne halálát megelőzően kezdte el publikálni ezzel kapcsolatos elméleti munkáit.”

Verne elvégezte ugyan a jogi egyetemet, de sose praktizált. (Az is megtörtént, hogy amikor a jogi egyetemre járt, az apja rájött hogy tanulás helyett ír,  ezért megvonta Vernétől az anyagi támogatást)

Egy Honorine de Viane Morel nevű kétgyermekes özveggyel házasodott össze. Felesége ösztönözte munkásságában, gyermekük is született.

Egy kiadó, Pierre-Jules Hetzel karolta fel, mellyel jobb helyzetbe is került. Nagyon jól tudtak együtt dolgozni. Első komolyabb sikerét Verne az “Öt hét léghajón” című művével érte el. Ezután sorra jelennek meg regényei. Hetzel haláláig vidámabb műveket ír, utána viszont inkább sötétebbek lettek.

Politikai pályára lépett ezután, ami 15 évig tartott.

Olyan emberek kedvelték, tisztelték őt mint pl. Gábor Dénes, Teller Ede, Karinthy Frigyes. Hatása volt a magyar irodalomra is, hiszen Jókai hasonló stílusban írta meg nem egy művét.

1905. március 24-dikén halt meg Franciaországban.

Róla, műveiről(felsorolás szinten főleg) még pl. itt:

http://www.literatura.hu/irok/real/verne.htm

http://www.francianyelv.hu/francia-kultura/hires-franciak/127-jules-verne-1828-1905

A 15 éves kapitány:

Itthoni könyv, “Az Ifjúsági Irodalom Remekei”  nevezetű sorozat része, így hasonló borítója van, mint a “Világirodalom Remekei” sorozat könyveinek.

Olvastam: 2011 december 17-től 31-ig.

Fülszöveg:

A szerző 1878-ban írt romantikus kalandregénye most a fekete kontinensre kalauzol el. A főhős, Dick Sand talált gyermek, akit egy bálnavadászhajó derék kapitánya vesz magához, és ügyes hajóinast farag belőle. Egy vadász-szerencsétlenség következtében a Csendes-óceánon kapitány és legénység nélkül maradnak az utasok. Egyedül a tizenöt éves Dick tudására számíthatnak, aki a viharral is derekasan megküzdve elkormányozza a hajót Dél-Amerika partjaihoz. Már a szárazföldön folytatják útjukat, amikor kiderül, hogy Negoro – Samuel Veron földrajztudós gyilkosa – ármánya folytán valójában Afrikába kerültek. Rabszolgakereskedők fogságába esnek, ahonnan csak nagy nehézségek árán tudnak kiszabadulni. Az életveszélyes kalandok után újra hajóra szállnak, hogy elérjék céljukat.

Vélemény:

Még régebben tudtam, hogy megvan nekünk, mivel a tesóm is elolvasta régen. Nekem sokáig nem akadt a kezembe, így csak most év vége fele kezdtem el. Fülszöveget csak utólag olvastam erről, szóval amiknek meg kellett lepniük, azok megleptek, amik történtek, azokat nem tudtam előre, a minimálison kívül, pl. hogy egy fiatal 15 éves gyerek kapitány lesz valahogyan(nem hittem, hogy azonnal úgy indítunk ), meg hogy hajózás lesz benne, meg kalandregény lesz valószínűleg… kb ennyi.

Na de akkor a történetről írjunk most már. ^^

Én két részre osztottam magamban. Első a hajóút, a bálnavadászat, egészen az Afrikába való érkezésig, pontosabban a szereplők által a veszély felismeréséig. A 2. részt még egy pár ismeretterjesztő oldallal is elkezdte Verne, mikor a rabszolga-kereskedelemről írt. Persze lehetne tovább osztani, de nem ez a lényeg, csak nekem ez kialakult, miután elolvastam. ^^

A hajóút  alatt ismerhettük meg a főbb szereplőket, miközben olvashattunk a hajózásról, a fedélzeti feladatokról/szerepekről. – Persze voltak fontos titkok, amik nem derültek ki, csak Afrikában. – Mégis azt sejteni lehetett például, hogy Negoro-nak vaj van a füle mögött és vigyázni kell vele. Néhány új szereplő is lesz, akik nagy segítségre lesznek később is. Majd jött a tragédia, és Dick Sand-hez nagy feladat és felelősség kerül…

Majd jött Afrika, ahova nem kellett volna kerülniük és ők jó ideig nem jönnek rá erre. Persze tudjuk mi miatt és utáltam is az okát! Na de most már óvatosan, úgy látom mindjárt burkoltan elmesélem!

Na, tehát új veszély jön, a rabszolgakereskedelem. Érdekes volt az a pár oldal, amit csak erről írt Verne. Illetve szó volt itt néhány kutatóról, felfedezőről, akik Afrikát, pontosabban egy-egy részét járták be, kutatták fel. Majd vissza a történethez. Fő cél a csapatnak a hazajutás, ami nem kis viszontagság után sikerül is.

Röviden egy jó kalandregény, amiben azonban nem hagyja ki Verne a tragédiákat, halált. Többször van magyarázó szöveg, szószedet is a könyv alján, ami tetszett is. A bogarászós rokon viszont már egy idő után kicsit idegesített. :S Bogarak így, bogarak úgy… Ááá!

Na de most már abbahagyom, hiszen a Tüskevár még hátravan.

A 15 éves kapitány nem kiemelkedő, de elolvasni megérte. Így 10/7-et adtam neki végül.

———————

Fekete István: Tüskevár

Az íróról:

Most azért csak linkeket teszek, mert túl sok minden lenne. (Nem nagyon tudtam volna eléggé lerövidíteni. )

Róla pl. itt:

http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kk/0/22614/1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_Istv%C3%A1n

http://www.nimfea.hu/programjaink/fek.htm

Illetve találtam egy ilyet – Fekete István állatnevei – :

http://mek.niif.hu/00000/00056/html/125.htm

Tüskevár:

Ez is – szerencsére – megvan itthon, így nem kellett figyelni arra, hogy meddig olvashatom, elővehetem bármikor.

Olvastam: 2012 január 11-től 15-ig

Fülszöveg(legalábbis az enyémé ):

“Egy vakáció története elvenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden kamasz álmodik.

Két pesti diák -Tutajos és Bütyök – a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt; Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját.

Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem – csak úgy rohannak a napok.

Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek.”

Vélemény:

Nem tudom miért maradt ki nekem eddig. Nem emlékszem adták e valaha kötelezőnek… Szerintem ez rejtély marad. De bepótoltam én! ^^

Egy nyári vakáció történései az utolsó iskolai napoktól(pontosabban egy számtan óra, év végi ünnepség…) az új tanévkezdésig. Szerintem a legjobb nyári szünetben olvasni vagy vakáció alatt, vagy mondjuk egy tó partján. Elsétálni egy közeli tó vagy folyó partjára, ki a szabadba! Meglenne a hangulat az biztos. Főleg ha pl. madarakat is hallasz, kacsákat is látsz a tavon…

Igazi ifjúsági regény. Oktat, szórakoztat, kalandra visz, megnevettet. Ez az utóbbi nálam nagyon is nagy dolog volt, mivel jó ideje nem nevettem könyvön. De most sikerült, nem is egyszer. Oktat, mert rengeteg állatról, főleg madarakról van szó, olvashatjuk, hogy hogyan rakunk meg tüzet, hogyan evezünk egy lapáttal, hogyan készítjük el a frissen fogott halat, madarat… Együtt tanulhatunk meg sok mindent Matula által Tutajossal. Megismerjük a természet szépségét és elkezdhetjük szerintem tisztelni is.

Szereplőknél szerintem nem nagy meglepetés, hogy Matulát és Tutajost szerettem legjobban. Róluk olvastunk a legtöbbet, velük fedeztük fel az egész berket. Pl. vicces és okos dolog is volt néha, amikor Matula nem magyarázott el vmit, vagy figyelmeztetett előre, hanem hagyta, hogy Béla saját kárán tanuljon. Majd egyre többet tud Gyula is, és Matulának is többet segít. Önállóbb, okosabb lesz, és mikor barátja Bütyök megjön, már rá se lehet ismerni. Azonban Bütyök se jön vissza a vakációból változatlanul. Csak kár, hogy későn csatlakozik, örültem volna, ha többet szerepel. Jaj, de Csikaszról se feledkezzünk meg! Az a kutya lehet, hogy falánk néha vagy KICSIT szófogadatlan, de pótolhatatlan!

Ja, igen, egy dolog zavart egy kicsit. A rajzok a könyvben néha előre elárulták, hogy mi fog történni. Szerencse, hogy nem fordult elő sokszor.

Na, de be is fejezem. Röviden: egyik kedvencem lett. 10/10.

Két elolvasott, három elkezdett, egy még mindig olvasott könyv

Röviden így egybe egy kis helyzetjelentés.

Elolvasottak

1. Michael Chrichton: Kalózvizeken

A borítón ígéretes mondat van:

“A Vészhelyzet és a Jurassic Park megálmodója:

Crichton ismét káprázatosat alkotott!”

Ha a külcsínt is nézzük, az is szép, térkép az elején és végén, szép betűk, keményborítás.

Személy szerint nekem a történettel se volt bajom, amilyen sokáig tart mostanában 1-1 könyv elolvasása(bár az nem mindig az én hibám), ezt rekordidő alatt befejeztem.

Elég egyszerű a szitu, egy csapat kalóz indul kincseket szerezni.

Bár ezt most én egyszerűsítettem le ennyire, igazából ez a fő cél. Elindulnak egy tervvel, felszerelkezve amennyire lehet, hajóznak, harcolnak viharral, emberrel, állattal… Oda-visszaúton is sok minden történik. Amire pedig visszatérnek, az egy újabb, egy utolsó akadály.

Kalandos az egész, egy-két ismerős fordulattal, embertípussal stb. mégis engem tudott szórakoztatni. Sőt. Volt, hogy nem tudtam letenni. Ahogy igyekeznek a hirtelen jött kisebb-nagyobb bajokból kikeveredni, ahogy találkozunk egy-két érdekes fegyverfélével, eszközzel a támadáshoz, cselvetéshez stb.

Tömören röviden, nem olyan jó, mint a Vészhelyzet, vagy a Jurassic Park, de érdemes szerintem elolvasni.

10/8

—————-

2. Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Hát igen. Olyan könyv volt ez, ami “Már el kellene olvasni” nevű nagyon hosszú listába tartozott. Örülök, hogy kipipálhatom ezt és szerencsére nem okozott rossz olvasási élményt. Ahhoz képest, hogy mi a téma. :S

Gondolom már sokak olvasták, sőt a filmet is látták, szóval nem nagyon kell ecsetelni kb miről szól. Nem is fogok sokat beszélni róla.

Kicsit féltem az elején, hogy mire számítsak, hiszen csak egy elmegyógyintézetről van szó, illetve az ott élőkről, dolgozókról. Majd mikor már megszoktam a szokatlan dolgokat akkor jött McMurphy, onnantól pedig egyre jobb lett. Lassan megváltozott az egész! Az intézet, az erőfölények stb. Élveztem. Aztán a végén…

10/9

————-

Elkezdettek

1. Lev Tolsztoj: Háború és béke

Már el kellene olvasni kategória. Egyenlőre még nem bátortalanodtam el tőle, szerintem végig tudom majd olvasni. Bár nem lesz egy könnyű olvasmány. :S

2. Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Egyik kedvenc. Újraolvasom. Pont.

3. Jules Verne: A 15 éves kapitány

Itthoni, régebben kinézett történet. Van egy olyan érzésem, hogy tetszeni fog. Bár túl vagyok már az első drámán, de jónak, izgalmasnak néz ki. 

—————

Még mindig olvasott:

John Fowles: A francia hadnagy szeretője

Hát igen, nem haladok vele gyorsan. :S Van egy két idegesítő női szereplő, meg azt hiszem lehet, hogy a kor szokásai, a szereplők eszmecseréi nem jön be, vagy talán egyszerűen az ilyen romantikus történetre nincs hangulatom… Nem tudom, de csak a végére érek egyszer.

Wass Albert: Kard és kasza

 

——————————–

Mint lehet látni, egy két kötetes műről van szó. A tetejébe még apró betűs is, a 2. kötet meg vastagabb mint az első. De egye fene, nem baj! Nem a hossza miatt tartott hetekig elolvasni (lehetőség nem volt úgy mint akartam :S).

Első kötetben egy Buzát nevű embertől kezdődő magyar családfát ismerhetünk meg tájleírásokkal, a mindennapi betevő megszerzéseinek, megtermeléseinek elmesélésével, a kialakuló szomszédság közti viszonyokkal stb. Lesznek birtokadományozások, elvételek, építkezések, harcok is vele veszteségekkel is. Az igazi élet! Mert tényleg életszerű az biztos.

Második kötet egy báró gyerekkorával kezdődik. Ennek a bárónak az életét nyomon is követjük, közben olvashatunk a főleg Erdélyben történő eseményekről közben. Ezek között később elég drámaiak, embertelenek is lesznek. De hát a háború ilyen. (Azért megbotránkoztattak nem egyszer az emberek viselkedései.)

——————–

Összegezve mindkét könyvben voltak kicsit unalmas, nem nagyon érdekelt részek, de azok voltak kisebbségben.  A két kötet nagyja olvastatta magát, nem lehetett letenni. (Nekem megjegyzendő, hogy máskor a jónak kinéző könyveket, ha tudom, próbáljam ne ennyire halogatni.) Kisebb nehézség volt néha egy két idegen szó és csak utólag vettem észre hogy a 2. könyv végén van egy kis szójegyzék. Bár azt nem tudom hogy az az idegen szó az 1. kötetből, amit kerestem benne van e(szerencsére neten rá tudtam keresni, szóval mindegy ).

Molyos kis rövid bejegyzésem róla (tegnapról azt hiszem):

“Hát mit is mondhatnék róla így percekkel a befejezés után…
Első kötet jól indult, falni lehetett az oldalakat. De mikor már nem nagyon tudtam követni, fejben tartani, hogy ki kicsoda pontosan, nem volt olyan élvezetes. Hozzátett a föld-tulajdonfoglalások esetei. Eléggé elszomorítottak a gonoszságok. Másrészről csak életszagú ez, de akkor se jó ilyet olvasni.
A 2. kötet megint jól indult, sőt mindenképpen a 2. könyv volt a kedvenc. 2-3 nap alatt elolvastam(úgy hogy 1-1 alkalommal ültem/feküdtem le csak vhova a könyvvel). Bár ez még drámaibb volt a háború miatt(a tetejébe a könyvnek legalább a fele szerintem erről szólt), mégis az az előtti események olvasása alatt le se lehet tenni a könyvet.
Végszónak ezt tudom mondani:
Nehéz volt magyarnak lenni, de szerintem most is az.“

Értékelés:

10/9

Berkesi András: A gyűrű, Bulgakov: Kutyaszív és egyéb kisregények

Berkesi András: A gyűrű

Egy könyvkötő balszerencsés bajba kerülésével indul a történet. Petrót ugyanis Moszkvából Magyarországra illegálisan szökő nagybátyja holléte ügyében kérdezik ki a kémelhárítók, ami előbb szóban történik, majd átmegy fizikaiba…

Petró csodával határos módon, pontosabban egy jótevő személy által megmenekül, de bujkálnia kell. Közben kikérdezői eltussolnak. Megismerjük a további szereplőket, akikből van bőven, pl. Pálházy nyomozót, akire Petró eltűnését osztják és akit a fő jófiúnak is nevezhetünk ebben a krimiben.Persze vannak segítői is, illetve akadályozzák is olyan emberek, akik közül vannak magasabb körökből is.

Egy háborús környezetben zajló történet ez politikával, különböző eszmékkel. Némi romantikával is találkozhatunk a sok nyomozás mellett.

Olvasása kicsit nehézkes lehet a sok név, részletesség(ami kicsit unalmassá teheti néha), politikai, eszmei futtatások, nyomozási blabla miatt. De meg lehet szokni szerintem. Sőt nekem kb a felénél nem is volt zavaró annyira, jobban érdekeltek a történések, melyek egyre érdekesebbé, izgalmasabbá váltak.

——————

Értékelés, ajánlás:

10ből erős 7et adtam neki végül, mert elég sokáig tartott nekem míg beindult annyira a történet, hogy tényleg élvezzem, kíváncsi legyek igazán a történetre, illetve ne tudjam letenni. Nem maradandó történet, nem hiszem hogy újra el fogom olvasni. Bár benne van az szerintem, hogy nem éltem még mikor háború volt. Így szerintem idősebb korosztálynak inkább ajánlott, mint egy kamasznak mondjuk.

————————————

Mihail Bulgakov: Kutyaszív és egyéb kisregények

Ebben a könyvben 3 kisregényét olvashatjuk Bulgakovtól:

1. Ördögösdi

2. Végzetes tojások

3. kutyaszív

———-

Röviden akkor a 3 történetről(pontosabban inkább 2 és fél):

Az Ördögösdinél ugyanis nincs sok értelme történetről mesélni. Az egész egy nagy átverésnek látszott a főszereplő kárára. Egy nagy felbolydulás, furcsaságokkal teli történet, értelmetlenség… Lehet hogy jobban meg lehet magyarázni, meg lehet nem esett le aminek kellett volna, de én nem is akarom, hogy leessen. XD

——————

Biológiai téma jön elő ezzel szemben a Végzetes tojások kisregényben. Annyit árulok el csak, hogy állatok, kísérletek, egy professzor felfedezése, majd egy furcsa betegség, járvány is kialakul csirkék között. Inkább nem is írok többet, eleve kisregényről van szó, több infó szerintem már sok lesz. A lényeg, hogy izgalmasabbá, akcióssá válik a történet egy nagy katasztrófaszerű esemény miatt, onnan már nagy valószínűséggel mindenki végigolvassa  ezt a történetet .

———————

Ugyanúgy biológia, vagy inkább orvostan témájával találkozhatunk a Kutyaszívben. Frankeinstein története jutott eszembe róla. (Egy lény alkotása, az ezzel járó következményekkel való megbirkózás.) Többet ennél végképp nem tanácsos írni, talán ez is sok.

——–

Értékelés: 10ből 9-et csak megadom rá. 3 kisregényből csak egy nem jött be egyáltalán, a másik kettő más miatt tetszett. Az egyik izgalmasabb volt, a másik drámaibb(megbotránkoztató, szomorú), ennek ellenére elolvastam majdnem együltemben.

—————–

——————

Megjegyzés 1: Mivel már beterveztem magamnak a Gyűrű könyvet anno, ezért a most befejezett 3 kisregény mellé teszem, és írok mindkettőről.

Megjegyzés 2: Bármennyire is nehézkes lesz a jövőben, de hasznos is mellette, így minden befejezett könyvről írok mostantól. Tapasztaltam, hogy felejtek dolgokat, ami néha elég rossz érzés, szóval több szempontból is jó dolog lesz ez.