Wass Albert: Kard és kasza

 

——————————–

Mint lehet látni, egy két kötetes műről van szó. A tetejébe még apró betűs is, a 2. kötet meg vastagabb mint az első. De egye fene, nem baj! Nem a hossza miatt tartott hetekig elolvasni (lehetőség nem volt úgy mint akartam :S).

Első kötetben egy Buzát nevű embertől kezdődő magyar családfát ismerhetünk meg tájleírásokkal, a mindennapi betevő megszerzéseinek, megtermeléseinek elmesélésével, a kialakuló szomszédság közti viszonyokkal stb. Lesznek birtokadományozások, elvételek, építkezések, harcok is vele veszteségekkel is. Az igazi élet! Mert tényleg életszerű az biztos.

Második kötet egy báró gyerekkorával kezdődik. Ennek a bárónak az életét nyomon is követjük, közben olvashatunk a főleg Erdélyben történő eseményekről közben. Ezek között később elég drámaiak, embertelenek is lesznek. De hát a háború ilyen. (Azért megbotránkoztattak nem egyszer az emberek viselkedései.)

——————–

Összegezve mindkét könyvben voltak kicsit unalmas, nem nagyon érdekelt részek, de azok voltak kisebbségben.  A két kötet nagyja olvastatta magát, nem lehetett letenni. (Nekem megjegyzendő, hogy máskor a jónak kinéző könyveket, ha tudom, próbáljam ne ennyire halogatni.) Kisebb nehézség volt néha egy két idegen szó és csak utólag vettem észre hogy a 2. könyv végén van egy kis szójegyzék. Bár azt nem tudom hogy az az idegen szó az 1. kötetből, amit kerestem benne van e(szerencsére neten rá tudtam keresni, szóval mindegy ).

Molyos kis rövid bejegyzésem róla (tegnapról azt hiszem):

“Hát mit is mondhatnék róla így percekkel a befejezés után…
Első kötet jól indult, falni lehetett az oldalakat. De mikor már nem nagyon tudtam követni, fejben tartani, hogy ki kicsoda pontosan, nem volt olyan élvezetes. Hozzátett a föld-tulajdonfoglalások esetei. Eléggé elszomorítottak a gonoszságok. Másrészről csak életszagú ez, de akkor se jó ilyet olvasni.
A 2. kötet megint jól indult, sőt mindenképpen a 2. könyv volt a kedvenc. 2-3 nap alatt elolvastam(úgy hogy 1-1 alkalommal ültem/feküdtem le csak vhova a könyvvel). Bár ez még drámaibb volt a háború miatt(a tetejébe a könyvnek legalább a fele szerintem erről szólt), mégis az az előtti események olvasása alatt le se lehet tenni a könyvet.
Végszónak ezt tudom mondani:
Nehéz volt magyarnak lenni, de szerintem most is az.“

Értékelés:

10/9

Molyos kihívás – 50 szempont 50 könyv eddigi terv, vázlat

Egy molyos kihívásról lenne szó, ami nagyon tetszik.

link

Már el is kezdtem könyveket nézegetni hozzá elolvasásra kül. szempontok alapján. De még csak tegnap meg tegnapelőtt foglalkoztam vele így még a könyvválasztásoknál tartok.

Már ez a része is tök jó szórakozás, de egyben nagy feladat is, aminél akadt 1-2 nehézségem. Az első listánál csak. (Azért van több könyv a szempontoknál, mert elsősorban legyen több választási lehetőség illetve amint teljesítettem a kihívás minimum szintjét, azaz  az 5-5 szempontot, akkor tovább foglalkozok vele. A többi szemponttal is foglalkozok, könyvet választok hozzá és akár több könyvet is elolvasok. Min 3-at.)

1. a.1. …amit abban az évben adtak ki, amikor te megszülettél:

-     Merle: A Sziget

-     Vavyan Fable: A pokol is elnyeli

- ?

1. b. 2. …amit már régóta nagyon el szerettél volna olvasni:

- Darren Shan: Rémségek cirkusza

- ?

- ?

2. 13. …ami szerepel a Nagy Könyv 150-es listájában:

- Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

- Fekete István: Tüskevár

- Szilvási Lajos: Egymás szemében

3. 3. …amelyből film készült:

- John Fowles: A francia hadnagy szeretője

- Stephen King: Ragyogás

- Ken Follett: A Katedrális

4. 16. …amelyet legalább 15-en észleltek másnál:

- Takami Kósun: Battle Royale

- Lev Tolsztoj: Háború és béke

- ?

5. 9. …aminek a címében egy szám van (és nem azt jelöli, hogy egy sorozat hanyadik része):

- Verne: A 15 éves kapitány

- Heller: A 22-es csapdája

- Sánta Ferenc: 20 óra

Fő gondom az elsővel van. :S Ugyanis nem tudom hol lehet megnézni a valós kiadási évet a könyveknél. Egyik oldalon egy könyvnek 1987-et írnak, egy másik oldalon ugyanennek a könyvnek 1988-at stb. Ezért van egy úgymond pótszempont (amit már régóta nagyon el szerettél volna olvasni), ami “érvénybe lép” ha feladom ezt az elsőt.

A választásokat ami még nehezíti az, hogy könyvtárban fellelhető könyvek jöhetnek nálam szóba csak, illetve azért akad 1-2 könyv, ami megvan itthon, de a legtöbb sajna nem ilyen.

Esetleg van könyvötlet/ajánlás a szempontokhoz? (Nem csak az itt említettekhez.)

Egy kis olvasási válság vagy lustaság? vége

A hangulatom nincs most az egekben, szóval kiírom ami eszembe jut a címnél maradva. Igyekszem azért nem hülyeségeket zagyválni, vagyis inkább normálisan fogalmazni.

Röviden nem olvastam egy ideje.

Pontosabban nem folytattam, amiket elkezdtem, pedig ha nem csak szórakozás, meg időtöltés okán, de az 1 év 100 könyv terv miatt is baj, hogy ez van(bár inkább volt). A tetejébe szeretek is olvasni elvileg. Pár napja szerencsére elővettem újra az egyik félbehagyott történetet, illetve kivettem könyvtárból két másik könyvet, és azokat el is kezdtem. Szóval remélhetőleg rendben leszek olvasás terén.

De azért csak kimaradt jó pár hét, a tetejébe a Molyra se léptem be azóta. Valami csak változott, de nem akarok itt nagy lelkifröccsöt írni. Nem is biztos az ok se, hogy lustaság, vagy kezdek leépülni, vagy kedv nem volt, egyebek szóval megpróbálok feléledni és élni – egy kis filozófiálás- .

Na de hagyjuk is ezt, a mostani könyvekről inkább. Helyzetjelentés.

Monte cristo grófját még olvasom, és ennél az egynél nem bánom, ha elhúzódik, mert hosszú, és most már online vagyok kénytelen, meg most más könyveket szeretnék olvasni, illetve más érdekel. Szóval nem lesz sokszor elővéve, de el fogom olvasni mindenképpen!

—————————–

——————————–

———————————————–

—————————————

———————————————–

Berkesi András Gyűrű című könyvével picit jobban állok, bár ennél kicsit nehezíti részletesség, ezzel együtt az ismétlések. Pl. nem is tudom hányszor olvastam azt, hogy “Petró Miklós és felesége ezt meg azt csinálták” vagy többször voltak az egyszerű válaszok helyett túlmagyarázottak, ahol nem kellene. De mivel már megszoktam valamennyire, már nem annyira zavaró. Ha ezt nem nézzük nem egy rossz történet.

———————

——————–

———————-—————-

Ez az egyik könyv, amit pár napja hoztam ki a könyvtárból. Könnyen olvasható a szlenges, fiatalos fogalmazás miatt, szóval nincs gond abban. Amúgy olvastam erről ma pár véleményt, kritikát, kommentet, mert így négy fejezet után kíváncsi voltam kinek hogy tetszett, miért olyan ismert. Erről lehetne csevegni sokat, de ezt meghagyom mikor elolvasom én is. Az már biztos amúgy , hogy mire figyeljek, mire számítsak, de csak a végén derül ki, hogy átjött e az, amit azok láttak, akiknek tetszett. Állítólag, akinek nem tetszik, azok nem értették meg, hogy mit olvastak. Vagy vmi ilyesmi. :S

——————————–

Ez a könyv röviden, eddig nagyon tetszik! Még nagyon az elején tartok, Stephen King még a gyermekkoráról mesél, de már benne van az írásban. Első valamirevaló tanácsokat is kapott, szóval szerintem most indul be az egész könyv. Ennek az olvasása közben egy már animében is látott eset/tény jutott eszembe. Aki író, az legtöbbször már gyerekkorában kezdte. Aki elrakta, az megtalálhatja a gyerekkori műveit. A Bakumanban is volt szó arról, hogy akik mangát rajzolnak, azoknak vannak gyerekkorában rajzolt történeteik vagy csak rajzaik. De jó lehet azoknak, akik már gyerekkorukban megtalálták a hivatásukat!

 

Na, így – zenével együtt főleg – már jobb a kedvem. Benézünk a Molyba is mindjárt. És persze mellékes, hogy elfejtettem megint, hogy mit akartam még ide.

Olvasás 7 hete – VII. hét

Témák:
Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

A kihívás utolsó hete, utolsó bejegyzés… Olyan gyorsan eltelt. Ez volt az első kihívásom, kezdetben eseményem a Molyon és most ennek vége is… Na de, nézzük utoljára a témákat. Mindről írok, ha már utoljára lehet.

Az olvasási szokások olyan gyorsan változhatnak! Eleve a kor előrehaladtával más és más érdekelhet minket, új közegbe kerülve is változhatunk, illetve ott vannak a könyvekkel, olvasással kapcsolatos esetleges kötelező feladatok vagy ajánlások. Úgy értem főleg, hogy sok múlik szerintem a külső hatásokon. Ez lehet jó és rossz is. Ha több a jó, akkor szerencsénk van és élvezhetjük azt amit csinálunk. A Moly mindenképpen jónak mondható illetve nekem a kötelezők is bizonyos szinten, mivel sokat szerettem és olyanokat is olvastam általa, amit szégyen nem kihagyni, az általános műveltség része és hasznos is. De kicsit eltértem. Szóval nálam megjelent az olvasási szokások változása az előbb említett okok miatt. Nem is vagyok annyira válogatós így elég könnyen lehet egyik féle könyvről áttérnem a másikra. Egy könyv befejezésének hossza is csak abban nem változik, hogy nagyon sokáig nem ülök egy könyvön. Ha látom, hogy már jó ideje nem fejeztem be, maratont tartok és elolvasom minimális idő alatt. Amikor pedig könyvtári könyvről van szó, ott van a határidő, így nem lehet halogatni.

Az, hogy milyen évszak van éppen, az nem igazán dönt. Max annyit, hogy ha jó idő van, ki lehet mozdulni, ha rossz idő van, otthon kuksolok egy könyvel. Félig meg annyira volt köze, hogy suli időben, vizsgaidőszakban kevesebbet lehetett olvasni, nyári szünetben pedig többet. Másban nem igazán számít, hogy tavasz van vagy tél.

Hol mikor? Nekem mindegy lenne igazából, itthon a szobámból kilépve mindenhol képes lennék olvasni, csak kár hogy nem jön össze, legalábbis szándékosan. Így szinte csak itthon, fősuli alatt a suliban ritkán, illetve a buszon. Ezeken kívül szívesen olvasnék például az erdőben, egy padon ülve, egy pléden ülve, ha lenne erkélyem akkor ott is… A lényeg, hogy a minimális nyugalom meglegyen. Nagyon nagy zaj kizárva, nagy tolongás kizárva. De egy halk zene pl. jöhet hozzá vagy akár egy közös olvasás is érdekes lehet, kis szünetekkel, mialatt be lehet iktatni egy kis evés-ivást mondjuk vagy beszélgetést, az olvasott könyvekről eszmecserét. De ez csak most hirtelen eszembe jutott.

Na, ennyit utoljára.

Köszönöm a lehetőséget, jó volt ez a pár hét, változatos, néha nehéz témákkal, amiket kifejthettünk. Szívesen olvastam mások bejegyzéseit is. Hát nem is tudom mit mondjak így a végén. Örülök ha páran véletlenül elolvasták amit itt összeszenvedtem.

Mindenkinek további jó Molyozást, több új klassz kihívást!

Az olvasás 7 hete – VI. hét

Témák:
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Utolsó előtti hét majdnem utolsó napja van már! Nagyon elfelejtettem, hogy még nem írtam meg, és már csak egy hét, egy „témasor” ezen kívül, szóval nézzük majdnem utoljára a témákat.

A klasszikus kontra kortárs-t azt kihagyom, mert az nekem szinte olyan, mint a kötelező kontra szórakoztató irodalom lenne, amiről már volt szó nagyjából. De a többit megpróbálom kicsit kifejteni.

Sajnos én azt tapasztaltam, hogy a külföldi írók munkáit olvassák inkább, aki olvas egyáltalán néhanapján. Ez valamennyire a kötelezőkhöz is visszavezethető, hiszen sok magyar szerzőtől olvasunk akkor, és nem mindenki olvassa el, illetve nem sok könyv tetszik neki. Sokat jelent, ha nincsenek jó élmények régebbről, így persze, hogy inkább külföldi írók műveit veszik elő. A másik ok szerintem a külföldi könyvek mellett, hogy megfilmesítenek sokat belőle. Magyarból is van persze, de én nem gondolom, hogy jobban meg tudják csinálni itthon, mint külföldön. A lényeg szerintem külföldi könyvek az ismertebbek, azokat olvassák inkább.

Ami a regények kontra novellákat illeti, itt is szerintem sokat számít, hogy mennyire ismert, könnyen olvasható, élvezhető. Novellát pl. nem is tudnék hirtelen mondani, ha olvastam is, nem emlékszem rá.

Ha pedig arról beszélünk melyiket preferálom, erről a mangáknál jut eszembe a oneshot meg a rendes hosszúságú manga. Ahhoz tudnám hasonlítani. Szeretem ugyanis, ha egy jónak ígérkező történetet rendesen kifejtenek, van benne elég izgalom, a cselekmény rendesen ki van bontva, mesélve. Több oneshot-tal találkoztam, és többször volt az a típusú gondolatom, hogy „miért ilyen rövid?”, „miért nincs tovább?”. Szóval nem jó, ha nincs egy normális hosszúsága egy történetnek, ami meg jó, akkor meg pláne. Szóval nálam inkább regény, mint novella.

Hát igen, ami az utolsó téma, az sokszor előjön, szinte állandó probléma, amit orvosolni kellene. Eleve az irodalom óra nem olyan szeretett tantárgy, ahogy a kötelezők olvasása se. Pedig a kötelezőkkel, az irodalom/magyar órán vett olvasmányokkal kellene az olvasást megalapozni, megszerettetni, ami nem mindig sikerül sajnos. Az is ok szerintem, hogy kevesebbet olvasnak, hogy „fárasztóbb” olvasni, mint megnézni tv-ben a feldolgozását mondjuk. Ott vannak a rövidített változatok, amit sokan jobban szeretnek, mint elolvasni rendesen. Kicsit szerintem lusták vagyunk olvasásnál, illetve nem ez a kedvelt időtöltés a fiataloknál, hanem a bulizás, gépezés (és ami ezen belül van) stb. Sőt, nem is csak az, hogy nem kedvelt, hanem néha ciki is olvasni. Több ilyen véleményt olvastam, aminek van szerintem is valóságalapja. Meg majdnem elfelejtettem, az is egy ok lehet, hogy nem tud valaki rendesen olvasni vagy csak lassan, kicsit nehezen tud haladni. Így még több ideig tart, nehezebb, fárasztóbb és így elkedvetlenítheti az embert.

Erről lehetne oldalakat mesélni, saját tapasztalatok is vannak bőven, de erre most nincs lehetőség, idő, szóval befejezem az utolsó előtti hét témáit itt.