Lezárás és majd újrakezdés

13 Sze

Úgy döntöttem, hogy bezárom ezt a blogot és ahelyett, hogy ezt raknám rendbe, inkább egy teljesen új oldalon fogom rendesen kialakítani azt a helyet, ahol én írni akarok. Őszintén szólva nem volt sose igazán tiszta, hogy pontosan mikről akarok írni 1-2 témán kívül, így most ezt is szeretném már végre átgondolni. Tudom, hogy nem vezettem sose rendesen egyik blogot se, emiatt nem is nagyon követtek, de most még egyszer megpróbálom, sokadjára, de azt hiszem utoljára egy teljesen új oldalon. Ez a blog viszont a bejegyzések miatt megmarad, szeretném majd látni, követni, hogy haladtam, fejlődtem e a későbbiekben. 😛

Linket majd ide berakom, amint kész.

link

Remélem ott találkozunk! 🙂

Reklámok

Könyvtárban voltam – 2016. május 13.

21 máj

… méghozzá egy székesfehérvári tagkönyvtárban.

Nem ez volt az első látogatásom, így most már ideje e téren is írásba foglalni, hogy most már nem igazán van lehetőségem a megszokott nyíregyi könyvtárakba járni. Egy jó ideig biztos nem. Max nyáron lehet, hogy lesz egy rövid időszak, mikor talán lehetőségem lesz rá nyíregyen kölcsönözni…

Na de vissza a mostani könyvtárlátogatáshoz! 5 könyvet hoztam ma el, méghozzá ezeket:

Julie Powel: Julie & Julia
Sobor Antal: Hosszú háború
Stendhal: Vörös és Fekete
Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv
Frank Schätzing: Hangtalan

kep

Ezek közül egy kivételével az idei kihívásra lettek kiválasztva félig szerencsés módon találva, félig segítséggel.

A Vörös és Feketét a “gimnázium óta nem olvastam” ponthoz volt a legkönnyebb megtalálni, mert már tudtam, hogy hol van a könyvtárban a kötelező olvasmányok részleg.
De pl. van egy olyan pont is a kihívásban, hogy olvass egy olyan könyvet, ami abban a megyében játszódik ahol élsz. Ehhez pedig kértem az egyik székesfehérvári tagkönyvtárban dolgozók segítségét. Végül két könyvet is elhoztam, amik remélem, hogy jók lesznek ehhez.
A maradék két könyvre véletlenül, nézegetés közben akadtam rá. Az egyik pont egy keresett könyv volt kihívásra, a másik egy jó kis meglepetés volt, mert angolul találtam meg és pont egy olyan könyv, aminek a filmváltozatát láttam és tetszett is. 🙂

Gretchen Rubin: Boldogságterv

2 ápr

molyos adatlap
Befejeztem: február 24.
saját, beszerezve: 2016.február 14.
a Reading Challenge 2016 kihívásra
a molyos kihívás linkje
———————————————
Fülszöveg:

Egy esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára. A Boldogságterv ennek az egy évnek a friss, lenyűgöző nyomon kísérése, humoros, bölcs krónikája. Annak a tizenkét hónapnak a kalandjait meséli el, amikor Rubin az ókori bölcsek, a modern tudomány, valamint a popkultúra tanácsait alkalmazva a boldogságot kereste.

A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez.

„Ez a könyv már az ötödik oldalnál boldoggá tett. És minél tovább olvastam, annál boldogabb lettem. Csupa nagyszerű ötlet, életem minden területén változást hozott a szerelemtől a pénzig, a munkától a játékig, az írástól a diétás kóláig.” – A. J. Jacobs


Rövid vélemény:
Ezzel a könyvvel ismét megismerhettem egy újabb módszert ahhoz, hogy milyen módon lehet kisebb-nagyobb mértékben változtatni önmagunkon, pontosabban tenni azért, hogy boldogabbak, elégedettebbek legyünk magunkkal, az életünkkel. Érdekes módszer, amit viszont teljes egészében nem lehet “leutánozni”, mert eléggé személyre szabott. Viszont rengeteg ötletet lehet belőle meríteni, ami hozzásegíthet a saját Boldogságtervünkhöz, ha elég kitartóak vagyunk belevágni illetve sok olyan témát, érdekességeket említ meg, amelyeken érdemes elgondolkodnunk.
Őszinte leszek, számomra kicsit nehéz lenne ezt a minimum egy éves tervet megcsinálni, legalábbis az ő általa leírt módon. Viszont mindenképpen érdemes lesz “használni”, főleg, hogy volt lehetőségem olcsón megszerezni. Teljesen véletlenül akadtam rá amúgy, mikor a székesfehérvári bolhapiacon először szétnéztünk. 🙂
(Úristen, milyen nehéz volt nem egy rakás könyvvel elmenni onnan! XD)

l

Kicsit hosszabban, esetleg picit spoileresen:
Miről is szól ez pontosan?
Több hónapon keresztüli célokról, feladatokról, melyek szerinted téged fejlesztenek, jobbá, boldogabbá tesznek, melyek elvégzése után elégedettebbnek érzed magad.

Ehhez viszont első lépés, hogy megismerd annyira önmagad, hogy tudd miben kell változnod, mivel kell foglalkoznod. Szóval az egész boldogságterv kezdete maga a tervezés, önmagad megvizsgálása, megismerése. Ezzel kapcsolatban Gretchen néhány kérdés megválaszolását ajánlja, pontosabban, mikor el akarod kezdeni a saját boldogságtervedet, akkor érdemes ezekkel a kérdésekkel kezdeni. Pl:
Mitől érzed jól magad?
Van valami, amit nem érzed helyénvalónak az életedben?
Mi teremti meg a fejlődés légkörét az életedben?
Ezen kívül egy 12 parancsolatot is összeállított magának, melyekben általános érvényű fogadalmak voltak. Pl.
Élvezd a folyamatot!
Ne méricskélj!
Tedd meg most!
Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!
Amolyan plusz mankóként, segítségként lehet értelmezni ezeket az elhatározások megtartásához. Érdemes akár ezt kinyomtatni és kifüggeszteni is szerintem, hogy mindig szem előtt legyen.
Maguk az elhatározások, feladatok elég változatosak, érdekesek. Sok terület jött szóba, melyek persze számára fontosak, de még így is nem egy tetszett meg nekem is. Mondjuk például már a legelső hónapnál is nem egy olyat olvastam, melyet én is szívesen csinálnék. Rendezgetni, rámolni a holmim, ruháim között, többet, rendszeresebben mozogni… De amúgy minden hónapban volt egy vagy több szimpatikus feladat, cél, szóval végig fenmaradt az érdeklődés. Beszélhetnék pl. a blogkészítésről, számodra új dolgok kipróbálásáról, a hálanaplóról, új barátok megismeréséről, a szép emlékek gyűjtéséről, a bevett szabályokról stb.
Még az olyan esetekben se hangolódtam le, mikor számomra elég nehéz, “ismeretlen”, nem nekem való feladat jött szóba. Egyszerűen éreztem, jó, hogy elolvastam, megismertem, legalábbis, ami valamilyen szinten magamra vonatkozott. Pl. a saját viselkedés irányítása… Megállni, hogy ne zsörtölődjön az ember, vagy, hogy ne várjon dícséretet. Figyelni saját viselkedésedre különböző helyzetekben, napszakokban…  De mondhatnám ide pl. egy szellemi vezető követését, tragikus életrajzok olvasását is.
Mit is mondhatnék, számomra még egy új élmény, tapasztalat volt a könyv olvasása és a leírt tapasztalatok megismerése. Én biztosan forgatni fogom a jövőben. Az pedig, hogy elkezdek e egy ehhez hasonló boldogságtervet, az még elég kérdéses még most. Ez nem éppen az az időszak, amikor belekezdhetnék, de van rá esély a közeljövőben, legalábbis úgy érzem. 🙂

l

Értékelés:
5/4

l

Utószó:
Egy szó, mint száz, sok jó ötlet, több téma, csak max nem egyszer azt tudja rá mondani az ember, hogy kicsit nehéz betartani, véghezvinni. Főleg, mivel itt több mint egy évről beszélünk, mégpedig egy rendszeres “elfoglaltságról”. Szóval kell ide kitartás, de élvezhető is egyben. 🙂
————————————–
—————————————————–

Első székesfehérvári munkás hetek

24 feb

IMG_20160214_103355

Igen, megtörtént egy viszonylag nagy dolog, a párommal együtt elkerültünk otthonról, mégpedig Szabolcs megyéből az ország másik végére, Székesfehérvárra. Lassan egy hónapja itt éldegélünk, dolgozgatunk, szokjuk illetve élvezzük az itteni életet és magával a várossal is ismerkedünk.
Számomra ez még mindig hihetetlen, hogy sikerült végre egy olyan nagy lépést tenni előre, hogy csak ketten eljöjjünk egy távoli városba és itt megtapasztalhatjuk, hogy milyen lehet igazán a családtól messze, csak ketten lenni, dolgozni és a mindennapokat élni.
És vajon milyen volt eddig ez a pár hét itt? Most erről szeretnék egy keveset mesélni.
Először is, hogyan is tud eleve a mai ember új helyre menni, egy másik városba költözni? Pl. hosszú évek gyűjtögetései eredményeként, hitellel, munka által, család támogatásával, lottó megnyerésével vagy talán egy lakáseladás-lakáscserével is akár. Én erről nem sokat tudok, mert életemben egyszer költöztem és akkor is egy rokonhoz. A mostani esetet meg még nem nevezhetném igazi költözésnek, mert nem egy saját lakásba jöttünk, hanem egy munkásszállóra. A lényeg viszont, hogy akárhova is mész hosszabb távra, a kezdet mindig nehéz. Szerintem mégha csak egy kollégiumba való költözésről is van szó iskola miatt, akkor is egy minimális megszokási időnek el kell telnie, hogy az új életedbe, napjaidba belerázódj. És persze minél másabb az új helyzeted a megszokottól, annál nehezebb lehet az átállás. Főleg az első alkalmaknál, mikor még nincs sok tapasztalatod. Nos nálunk kb a következő volt:
Először is, teljesen új városba jöttünk, egy munkásszálló egyik szobájába, egy háromműszakos munkára. Tudom, ez még nem egy álomkezdet, mégis nekünk még így is fontos volt. És volt/van mibe belerázódni. A legnagyobb kihívás most mindenképpen a 3 műszak megszokása volt, illetve, hogy hogyan töltsük a szabadidőt, mikor hogy készüljünk a munkára, mikor aludjunk stb. A következő hónaptól meg jön a pénz beosztása az első fizetéssel.
Az embernek amúgy a hangulata is megváltozik a kezdetekben, vagy nem is tudom hogy mondjam… A gyári munka más, nehezebb, mint a szellemi, jobban kifáraszthat, megváltoztathat kezdetben, emiatt pl. jobban vágyol az alvásra vagy akár az is előfordulhat, hogy kevésbé tudsz magaddal mit kezdeni szabadidődben. Főleg, ha éppen a netes korszakban élsz. 😀 Amúgy wifi van itt, de most már annyian vagyunk a szállón, hogy nem mindig lehet netezni normálisan, így az internetezést nem lehet olyan gyakran választani időtöltésnek, mint ahogy otthon megszoktuk. Ezért pl. elkezdtünk mindketten egy visual novelt(páromnak a legelső ^^), párom nem netes játékokkal játszhat, én pl. olvashatok vagy több közös programokat csinálhatunk amint egy kicsit jobb lesz a helyzet.
Ami pl. most már jobbá teheti a kedvünket, az maga a város megismerése, az itteni lehetőségek kipróbálása. Voltunk is már étteremben, moziban, beiratkoztam az egyik itteni könyvtárba, bejártuk már többször a várost is. Tervezünk még pl. korizni menni itt, illetve pár pesti program is összejöhet a közeljövőben a Balatonnal együtt majd nyáron. Jó helyen vagyunk, az biztos. 🙂
 De most a délutános héttel legalább pont megtapasztaltuk mindhárom műszakot, így mostantól folyamatosan könnyebb lesz az itteni élet. Személy szerint amúgy én pont a délutáni műszakot szeretem a legkevésbé. XD De lassan túlleszünk ezen a héten is. ^^
Magáról a munkáról szólva:
Egy részről nagyon kedvező, pozitív véleményt tudnék mondani róla, de másrészről azért vannak negatívumok is. Először is, sok mindennel segíti a munkavállalókat pl. ingyen szállással, oktatással, ingyen munkásbusszal, étkezési utalványokkal, a havi hazautazást is nagyban támogatja, de emellett viszont túlórák is előfordulnak. De szerintem eddig egész tűrhető. Bele lehet szokni, meg lehet tanulni. Ahogy itt mondták egyszer: Ha valaki dolgozni akar, az meg tudja tanulni amit kell és tud is dolgozni itt. 🙂
Csak délutános héten ne legyen túlóra, meg amikor haza akarunk menni! XD
Most azt hiszem ennyit írok. Csak szerettem volna valamilyen szinten megörökíteni ezt az eseményt és a blogot is szeretném ezzel új lendülettel folytatni. Főleg mert most már kb tudom, hogy mennyit tudok vele foglalkozni.
Szóval végszónak: Üdv Székesfehérvár, üdv új élet! 🙂

IMG_20160214_103554

Rideg Sándor: Indul a bakterház

24 jan

molyos adatlap

Olvastam: 2016. január
könyvtári

———————————————

Fülszöveg:
Csaknem kész lett a fejés, mikor varrótűt döftem a Riska hasába. A tehén erre úgy
elrúgta a banyát, hogy én azt hittem angyallá változott, mert kirepült az istállóajtón,
neki a köcsögfának. A köcsögfa rádőlt a talicskára, legalul meg a banya nyújtogatta fölfelé a lábát. Virtigli égszakadás, földindulás volt ez. A ténsasszony rendesen visítozott, ahogy szokott, ha valami baja esett:
-Jaj, jaj, végem van! Végem van, jaj, végem van!…
-Ne kurjássz! – mondom a ténsasszonynak. De ő csak egyre azt hajtogatta, hogy vége van, és csak kurjászott, mintha fizetést kapott volna érte…

l

Rövid vélemény:
Egy elég alapműnek számító könyv ez Rideg Sándortól, melyből filmet is készítettek. Paraszti környezetben játszódó, főleg vígjátéknak nevezhető történet ez, mely sokak számára humoros, vidám perceket szerezhet. Kár, hogy nálam ez valamiért nem így jött le.

l

Kicsit hosszabban, esetleg picit spoileresen:
Ahogy néztem a molyos értékeléseket utólag, úgy láttam, hogy eléggé elkülönülnek, mégpedig kétféleképpen a könyvről szóló vélemények. Elég egyszerű a szitu: vannak akik rengeteget nevetnek rajta és vannak olyanok, akik csalódtak benne vagy nem jött át nekik ez a fajta poénos könyv, nem tudtak(vagy alig tudtak) nevetni rajta.
Én az utóbbiakat képviselem, szóval sajnálatos módon ez a magyar történet engem nem igazán tudott megnevettetni. A vidám percek, órák helyett én minél hamarabb le akartam tudni és bosszankodtam nem egyszer az idegesítő, ostoba szituk, szereplők miatt. Kis pozitívum, hogy a paraszti beszédet el tudtam fogadni nagyjából, nem igazán zavart olvasás közben. De nagyjából csak olyan szinten, hogy nem foglalkoztam vele, hogy így van írva.
A belőle készült filmről szólva pedig szerintem érthető, hogy így nem igazán volt kedvem megnézni. De ennek ellenére azért csak látni akartam belőle valamennyit, hogy egyáltalán kb milyen lehet, így youtube-on nézelődtem kicsit. Egy rövid, pár perces összevágást néztem meg a filmből, de sajnos ez se győzött meg.

l

Értékelés:
5/2

l

Utószó:
Szóval ennyi. Sajnos ez a könyv számomra nem hozott vidám perceket, pedig örültem volna neki, tényleg! Egyszerűen nem az én világom, nem nekem szólt, így nem is tudtam egyáltalán élvezni.

————————————–

—————————————————–

Kedvenc műsorok, nézettek a neten, tv-ben – Hollywood News Agency

23 jan
Egy kis visszaemlékezős, frissítő, pár részes sorozat indul eme bejegyzésben, melyekben néhány általam megismert “műsor” lesz egy kicsit terítéken. Ezek már olyan régebben megismert felfedezettek, melyeket vagy már nem nézek rendszeresen(pl. azért mert tv-t már nem nézek olyan gyakran) vagy mostanában kezdtem el újra nézegetni. Szeretném ezzel azt, hogy:
  • felelevenítsek nemcsak magamnak, hanem mások számára is ismert, elfelejtett esetleg ismeretlen tv műsorokat, youtube csatornákat…
  • le tudjam írni, hogy miért szeretem ezeket/úgy általánosságban miért jók szerintem
  • így összegyűjtve látható legyen nagy vonalakban, hogy milyen szórakoztató, tanító, esetleg poénos, őrült műsorokat találhatunk a tv-ben és/vagy a neten
——————————————————————-

Egy filmértékelős youtube videoblog csatorna, mely az indulása óta eltelt több mint négy éve alatt, hát elég sokat változott. XD
Úgy gondoltam, hogy e sorozat részeként most érdemes megemlékezni róla főleg mert nemrég, több hónapos kihagyás után újra elkezdtem nézegetni. Azt hiszem a snitt.hu segített újra rátalálni, mikor is, azt hiszem 1-2 hete, a zónái között megtaláltam.
Miért is szeretem?
Erről néhány pontban:
  • Fő profilja a filmkritikák, ami főleg azért érdekel, mert rettenetesen lemaradtam a mai fiatalokhoz képest.
  • Maguk a kritikák – még ha néha nem is értek velük egyet – szerintem remekül meg vannak szerkesztve, jól át vannak gondolva és Gergő szépen folyamatosan változtat, javít is rajtuk, de főleg, bátran vállalja a véleményét.
  • Foglalkozik a nézőivel: rendszeresen válaszol tőlük kapott kérdésekre, többször olyan ötleteket, kéréseket is megvalósít a videóiban, melyeket a nézőitől kap
  • Hihetetlenül humoros és egyben néha őrült videókat is készít, ami számomra nem zavaró, sőt, legalább a mostani stresszes világban képes vagyok felszabadulni, nevetni általuk. 1-2 példa:

l

Nos, bár elég röviden letudtam, de most az volt a lényeg, hogy néhány szóval megemlékezzek róla és mondhassam, hogy igen, ez létezik, én meg szívesen fogom nézni is a jövőben. Szerintem érdemes. 🙂

——————————————————-

——————————————-

Japmánia friss:

Hyouka: Motsubeki Mono wa

Dear Green

Stuart M. Kaminsky: CSI. New York – Véres napfény

20 jan

molyos adatlap
Olvastam: 2016. január
könyvtári
———————————————
Fülszöveg:
New York nyugalmas külvárosában, egy család három tagját lemészárolták egy konyhakéssel, a negyedik pedig eltűnt. Egy zsinagógában meggyilkolnak egy buzgó, hithű ortodox zsidó férfit. A két különböző helyszínen történt gyilkosságok között ugyan láthatólag semmi összefüggés, mégis van bennük valami közös: hogy mindkét helyen a CSI, a bűnügyi helyszínelők csapata nyomoz.
l
Rövid vélemény:
Első CSI New York-i olvasásom, mely sajnos enyhe csalódással is végződött. Már – miután több helyszínelős könyvet is elolvastam – belenyugodtam ugyan, hogy egy helyszínelős sorozat hangulatát, érzését nem tudják visszaadni, de legalább krimiként mindig élvezettel olvastam ezeket a nyomozós történeteket. Most viszont nem igazán jött össze ez valamiért.
l
Kicsit hosszabban, esetleg picit spoileresen:
Lássuk csak, hogy mit is kaptunk.
Mack és csapata két ügyben nyomoznak, egy négyfős család 3 tagjának és egy vallásos köntösben meggyilkolt férfi halálának a körülményeit próbálják felderíteni. Emellett egy jó ideig egy rejtélyes személyről is olvashatunk, aki valamilyen kapcsolatban áll Stella-val, illetve Danny is kap egy kis plusz szerepet.
Hogy is mondjam … ha a történetre, az eseményekre, a nyomozások folyamatára gondolok, akkor nem mondanám annyira rossznak. Sőt! De valamiért nem tudott megfogni igazán és ez azt hiszem nem a tartalom hibája ez, hanem a tálalásé, az írás, fogalmazás minőségéé. Emiatt sokszor volt unalmas és többször le is kellett tennem, hogy egy kis szünetet tartsak. De hogy egy kriminél nálam ilyen előforduljon, hát az nagyon nem jó jel. Az eddigi CSI könyveket pl. egy szuszra olvastam el vagy max egy nap alatt…
Na de ne erről legyen szó!
Ugyanis, mint írtam, rossznak se mondanám. Mindkét ügyben voltak viszonylag meglepő fordulatok, érdekes mozzanatok, emberek, illetve a nyomozások, jelenetek, események váltásai is eléggé kíváncsivá tudtak tenni illetve rávenni, hogy olvassam tovább. Sokszor volt váltás, mindig rövid “jelenetek” voltak és többször volt olyan is, hogy izgalmasabb, érdekesebb résznél lett félbehagyva. Komoly témák is előkerültek mégpedig pl. a vallás, a filozófia, az erőszak, ismerkedhetünk természetesen a helyszínelőknél megismert labormunkákkal, tudományos ismeretekkel is, illetve a szereplők tesznek hozzá még inkább a regényhez. Utóbbihoz megjegyezve pl. több emberkéről változhat meg a véleményünk a történet során. 🙂 Pozitív, negatív értelemben egyaránt.
l
Értékelés:
5/3,5
l
Utószó:
Bánni, nem bántam meg, hogy elolvastam, csak örültem volna, ha jobb élményt nyújt az olvasása.
————————————–
—————————————————–